Kapcsolat ...

Elérhetőségek, telefon, fax,
e-mail ...

Részletek »» 
Csukás a Facebookon
Csukás webkamera
Csukás Alapítvány

Az Alapítványt 1999-ben alapította Dr. Szabó-Kozár János, aki 1953 és 1983 között tanított iskolánkban. Az Alapítvány egyik célja a tehetséges, kiváló eredményt elért tanulók támogatása, jutalmazása.
Adószáma:
18537822-1-08

Részletek »»
 
Csukás évkönyv 2008
Részletek »»
 
Csukás Zoltán 1900 - 1957

Iskolánk névadója, dr. Csukás Zoltán akadémikus, egyetemi tanár - ötgyermekes református lelkészi családból - 1900. szeptember 20-án Győrben született.

Alsóbb iskoláit Siómaroson és Nagyrákoson végezte. A híres Pápai Református Kollégiumban érettségizett 1918-ban. Mosonmagyaróváron, a Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait. Mezőgazdász oklevelét 1922-ben kapta meg, s még ebben az esztendőben beiratkozott a budapesti Állatorvosi Főiskolára. 1927-ben avatták állatorvossá.

A magas színvonalú kutatói és oktató-nevelői pályája 1930-ban, a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdasági osztályán kezdődött: az állattenyésztéstani tanszék tanársegédje lett. Munkája mellett elvégezte a közgazdaságtudományi kart (1935), s megszerezte a mezőgazdaság-tudományi és állatorvosdoktori címet.

1934-től 1944-ig több felsőoktatási intézményünkben dolgozott. Négy esztendeig vezette a mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémia állattenyésztési tanszékét. 1936-ban Angliában folytatott (ösztöndíjasként) takarmányozás- állattenyésztés- és tejgazdaságtani, valamint baromfitenyésztési és biológiai tanulmányokat.

Hazaérkezése után egyetemi magántanárrá nevezték ki. 1938-ban a debreceni Mezőgazdasági Akadémiának (1943-tól Mezőgazdasági Főiskolaként működött tovább) lett tanszékvezető nyilvános rendes tanára. (E feladatának ellátása mellett 1940-től 1944-ig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem állattani tanszékének professzora is volt!).

1944-ben került vissza a fővárosba. A II. világháború befejezése után az Állatorvostudományi Főiskola állattenyésztési intézetének professzoraként működött haláláig. (Fáradhatatlansága és sokoldalúsága révén 1949-ben megszervezte és irányította az Állattenyésztési Kutató Intézet szarvasmarha-tenyésztési osztályát. Tevékeny tagja volt több tudományos bizottságnak.) Csukás Zoltán az állattenyésztéstan számos szakterületén alkotott maradandót. Mindenekelőtt az addig meglehetősen elhanyagolt - úgy is mondhatjuk: lekezelt! - baromfitenyésztés tudományos kérdéseinek úttörő kutatójaként irányította rá a figyelmet e fontos népgazdasági szférára.

A gazdasági baromfiak tenyésztése című munkája 1935-ben, a Baromfitenyésztés pedig 1955-ben jelent meg. Szintén pályakezdő éveiben látott napvilágot A tehén takarmányozása (1936) című könyve, amely - Mócsy Jánost idézve - "a harmincas években a legolvasottabb könyve volt az állattenyésztőknek". Egyetemi tankönyvként használt Takarmányozástan című munkájának első kiadását 1952-ben vehették kezükbe a hallgatók.

Csukás Zoltán tudományos kutatóként az önálló, eredeti megfigyelésekre és következtetésekre törekedett. Ezért megállapításai kiállták a szakma szigorú bírálatait is. A már említetteken kívül kimagasló eredményeket ért el a szavasmarha-meddőség okainak vizsgálatában. Évtizedeken át foglalkozott a haszonállatok szervezeti szilárdságának kérdésével. Elvi és gyakorlati szempontból egyaránt roppant jelentősek voltak azon kutatásai, amelyeket a nagy életteljesítményű, szilárd szervezetű tehéncsaládokkal folytatott. Ő irányította rá az állattenyésztők figyelmét a tejelési görbe jelentőségére is.

Csukás Zoltán, a tudós állattenyésztő szakmai talentumát kortársa, Mócsy János így méltatja: "Mint kutatót a céltudatosság, az akaraterő és a mélyenjáró, éles ítélőképesség jellemezték. Mintaképe volt a kutatói lelkiismeretességnek és megbízhatóságnak." Számos külföldi tudományos kongresszuson képviselte hazánkat. Részt vett a berlini tejgazdasági világkongresszuson (1938), a zürichi nemzetközi állattenyésztési kongresszuson (1939), a milánói mesterséges megtermékenyítési értekezleten (1947), a stockholmi nemzetközi örökléstani kongresszuson (1948). Nagy sikerű előadást tartott a londoni és párizsi állattenyésztési vándorgyűléseken és még számos más európai szakmai tanácskozásokon.

Egyetemi tanárként kivívta a legnagyobb jutalmat, amit pedagógus elérhet: hallgatói őszinte szeretetét, megbecsülő tiszteletét! Államunk több magas kitüntetéssel, így a Kossuth-díjjal is elismerte korszakalkotó tudományos, oktatói és szakirodalmi tevékenységét. 1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora, 1954-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. (Székfoglaló előadását A tehéntej zsírtartalmának belső környezeti tényezői címmel egy év múlva tartotta meg a hazai tudományos élet fellegvárában.)

A magyar mezőgazdaság pótolhatatlan kárára, sajnos a sors rövidre szabta életét. Szervezetét megtámadta a Parkinson-kór nevű súlyos betegség. Hihetetlen akaraterővel küzdött ellene, több veszélyes műtétnek is alávetette magát, ám a kezdeti bíztató jelek után kritikussá vált egészségi állapota. 1957. szeptember 16-án, külföldön (Freiburg am Main, Nyugat-Németország), egy újabb operáció után érte a halál.

A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.

1963. november 22-én került sor az iskola és a kollégium névadó ünnepségére. Az intézmény felvette a kiváló állatorvos és mezőgazdász, Csukás Zoltán nevét. A korabeli sajtó is megemlékezett erről a jeles eseményről.

„Névadó és kollégiumavató ünnepséget tartott pénteken a Csornai Mezőgazdasági Technikum. Az 1950 óta fennálló iskola névadójául Csukás Zoltánt, az Állatorvostudományi Egyetem 1957-ben elhunyt professzorát választotta. Csukás Zoltán az Akadémia Levelező Tagozatának tagja, az állattenyésztés nemzetközileg elismert kiváló tudósa volt.
Az ünnepségen megjelent dr. Petőházi Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes, valamint Csukás Zoltán professzor özvegye is. A névadó ünnepség alkalmából emelték kollégiumi rangra a technikum diákotthonát.”

Győri festőművésszel (Zuber Titusz) festettük meg a professzor arcképét, a budapesti Csúcs Ferenc szobrászművész pedig gipsz mellszobrot mintázott róla. A festmény nevelői szobánkban látható.
A Csukás-mellszobor egy ideig az iskola I. emeleti folyosóján volt fölállítva. 1981-ben az iskola vezetősége elfogadta javaslatomat, hogy öntessük bronzba a Csukás-szobrot, amelyet a MOFÉM helyi gyáregységében el is végeztek. 1981. szeptember 19-én került sor ünnepélyes fölavatására (Kovács Béla méltatta a professzor érdemeit). Jelenleg is az iskola parkjában, a tanépülethez vezető járda mellett áll műkő talapzatán és hirdeti, őrzi névadónk, dr. Csukás Zoltán, a nemzetközi hírű tudós és nagy hatású professzor emlékét.

Összeállította: Kálmán Gyula tanár úr (1997)