Kapcsolat ...

Elérhetőségek, telefon, fax,
e-mail ...

Részletek »» 
Csukás a Facebookon
Csukás webkamera
Csukás Alapítvány

Az Alapítványt 1999-ben alapította Dr. Szabó-Kozár János, aki 1953 és 1983 között tanított iskolánkban. Az Alapítvány egyik célja a tehetséges, kiváló eredményt elért tanulók támogatása, jutalmazása.
Adószáma:
18537822-1-08

Részletek »»
 
Csukás évkönyv 2008
Részletek »»
 

Kelecsényi György (1908 - 1980)

1941 és 1946 között a Téli gazdasági iskola igazgatója volt Csornán. Ez az iskola tekinthető a mai Csukás Zoltán Mezőgazdasági Szakközépiskola elődjének.

Várkonyi Tamásné (Kelecsényi Márta): Édesapám

Mezőgazdász családban született. Valaha Nagyapja és Édesapja gazdatiszt volt Martonvásáron,illetve Fertődön az Eszterházy - birtokon. Ő is a családi hagyományokat folytatta.

Magyaróvárott az egykori Akadémián szerzett diplomát 1929-ben. Nem lett gyakorlati gazda, hanem Szarvasra ment a Tessedik Sámuel tanintézetbe tanárnak és neve bekerült az Intézet alapítóinak sorába. Az ország különböző részein tanította a mezőgazdaság iránt érdeklődő embereknek kedvenc tantárgyait- többek között- az állattenyésztés és a takarmányozás témaköreit, amelyek egész életében foglalkoztatták.

Több mint húsz év után a katedrát a gyakorlati gazdálkodással váltotta fel, főmezőgazdásznak ment a Füzesabonyi Állami Gazdaságba, ahol nagy szerepe volt az újítások bevezetésében. Elsőként dolgozták ki a gazdaság igazgatójával; Dr. Szalai György-el Magyarországon a fóliás, és silótornyos kukoricatárolást és később megvalósították a forró levegős lucernaszárítást, ami nagy dolog volt 1958-ban. A 30-as évek eleje óta írt szakcikkeket, jegyzeteket -többek között- a téli gazdasági tanfolyam hallgatói számára.

Lényegében egész életében elsősorban a lucernatermesztés érdekelte. Ennek történetéhez már évek óta gyűjtötte az adatokat. A Heves megyei Múzeumok Igazgatóságának pályázatára született meg az elhatározás, hogy 200 évre visszamenõen megírja a magyarországi lucerna termesztés történetét. Több évig járta a levéltárakat, könyvtárakat, jegyzetelte Tessedik Sámuel könyvét, Ő volt az, aki 1766-ban elsőként vetett lucernát Magyarországon, Szarvason. l792-ben adott ki egy könyvet erről a nagy jelentőségű mezőgazdasági lépéséről.

A kutatómunkájában további nagy segítséget nyújtott Nagyváthy János 1791-ben megjelent „Szorgalmatos mezei gazda” című műve is.

A dokumentumok kutatásán kívül sikerült bemutatnia, és emléket állítani azoknak a tudósoknak, nemesítőknek is, akik szerepet vállaltak a lucerna hazai meghonosításában, új fajták nemesítésében, elterjesztésében. Több mint 50 oldalas tanulmány született keze munkája nyomán. Ezzel a témával így összefüggően még senki sem foglalkozott. Dolgozatával elnyerte a múzeumi pályázat megtisztelő, kiemelt első díját.

A siker újabb munkára ösztönözte. Kéziratban maradt meg a „Szarvasmarha fajtaváltás története Heves megyében l890-tól, napjainkig”, valamint „Heves megye mezőgazdaságának 30 éves fejlődéstörténete l945-től-l975-ig”. Ezekkel a munkákkal hozzájárult Heves megye gazdaságtörténeté-nek feldolgozásához. Elmondható, hogy életét ez az odaadó, precíz munka jellemezte. Élete utolsó szakaszában is írt és dolgozott, amit csak hirtelen halála szakított meg.

Ezek a sorok is hirdessék munkásságát, amellyel elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar mezőgazdaság történetének kutatásában és az új nemzedék oktatásában.

Csorna, 2009. szeptember 08.

Életrajz

Kelecsényi György igazolványkép 1940

Kelecsényi György időskori kép 1975

Született: Ercsiben 1908. november l-jén három gyermekes családból. Édesapja Köhler Gusztáv gazdatiszt volt, édesanyja Hufnagel Mária háztartásbeli. Ercsi mellet Göbölyjáráson dolgozott, ez egy nagyobb birokegység központja is volt.

Elemi iskolai tanulmányait Ercsiben kezdte, majd Budapesten fejezte be. A német nyelv elsajátítása mellett. 1918-ban Budapesten a Tanárképző és gyakorló Gimnázium tanulója lett, majd l922-ben Sopronban, a Reálgimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait, ezt követõen Magyaróvárott az egykori Akadémián szerzett diplomát l929-ben. Nevét 1931-ben magyarosította Kelecsényire. Szülei ebben az időben Eszterházára költöztek.

Az Akadémia befejezése után Szarvasra került a „Tessedik Sámuel” Tanintézetbe, tanárnak és neve bekerült az Intézet alapítóinak sorába. Itt l936-ig volt, és megnősült. Felesége Csabai Erzsébet. Utána Békéscsabára ment, ahol a Mezőgazdasági Szakiskolánál dolgozott. 1938-tól l946-ig Csornán a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskola tanára, majd igazgatója lett. Áthelyezéssel került Abaújszántóra, ahol szintén a téli Gazdasági Iskolánál tanított. Nagy szerepe volt a háború utáni gazdálkodás beindításában.

1949. szeptember elején az egri -akkor létesült- Mezőgazdasági Gimnáziumba helyezték, ahol állattenyésztést tanított és a tangazdaságot vezette. Életének nehezebb része azonban ezután következett, ugyanis az 50-es évek elején koholt vádak alapján elbocsátották állásából és fa őr lett az egri Erdőgazdaságnál. Ő azonban nem tört meg, hanem vállalta a nehézségeket és főmezőgazdásznak ment a Füzesabonyi Állami Gazdaságba. A katedrát gyakorlati gazdálkodással váltotta fel, hiszen mindig szívesen dolgozott és törekedett az újra. A gazdaság igazgatójával, dr. Szalai Györggyel együtt dolgozta ki a fóliás és sílótornyos kukoricatárolást. Aztán pedig a forrólevegős lucernaszárítást. Nagy dolog volt ez l958-ban. Nyugdíjazásáig a hevesi Állami Gazdaságban dolgozott, mint főállattenyésztő.

Nyugdíjazása után haláláig a kompolti Kutató Intézet munkatársa volt. Itt lehetősége volt különbözõ tanulmányokat írni. Főleg a lucernatermesztés érdekelte és évekig gyűjtötte az adatokat, ami kétszáz évre visszamenően taglalja Magyarország lucernatermesztésének történetét. Ezzel a munkájával nyerte el a Hevesmegyei Múzeumok Igazgatóságának pályázatán a megtisztelő, kiemelt első díjat. Foglalkozott még Heves megye mezőgazdaságának l945-tól 1975-ig szóló fejlődéstörténetével. Megírta a szarvasmarha fajtaváltás történetét Heves megyében l890-től l978-ig.

Felesége, Csabai Erzsébet, aki élete folyamán végig támasza, és biztos segítője volt. Gyermekei: Márta, és Zsuzsa, szeretett unokája: Várkonyi László. 1980. november 26-án halt meg Egerben.
A Hatvani-temető III parcella, 5. sor, 20. sírhelyén nyugszanak feleségével együtt. Habár Heves megye gazdaságtörténetének felodgozását tűzte ki célul, ezt hirtelen halála megakadályozta, de így is a családjáért és a munkájáért -a magyar mezőgazdaság felemelkedéséért- dolgozott egész életében.

2009.11.19.

Építkezés

Csak emlékeimben él elevenen a csornai iskola (kollégium) építkezése, amit a lakás (Honvéd u. 19) ablakából néztem. Emlékszem a téglával megrakott szekerekre, amelyek a súly alatt sárba süllyedtek, a lovakat ütötték, verték, hogy tovább húzzák a terhet. Az egész faluban azt beszélték, hogy a kollégiumhoz a félkör alakú részt, azért kellett építeni, mert a lépcsőházat kifelejtették a tervezésnél. Édesapám (Kelecsényi György) elbeszéléséből hallottam, hogy az építkezéshez szükséges vasat, szeget, meszet stb. a pengő inflálódása miatt tojással, vajjal, mákkal és egyéb élelmiszerekkel fizette meg. Sokszor emlegette, hogy betonvasat nem sikerült elegendő mennyiségben szerezni, erre gőzeke drótkötelet vásároltak és azt rakták a betonba. Nagyon a szívén viselte az iskola építését. Ezek az emléktöredékek maradtak meg bennem.

A kép jobb oldalán Kelecsényi György, az asztalfőnél felesége ül. A Földművelésügyi Minisztérium egyik összejövetelén készült a kép, talán 1941-ben (1942-ben). Kelecsényi György feleségétől balra Czaylik László FM. tisztviselő látható.

Viszont voltak a csornai iskolában mezőgazdasági termékbemutató kiállítások. A lányoknak két tanárnő tanfolyamon tanította a varrást, hímzést és a főzést, valami kis háztartás-tant. Erre azért emlékezem, mert a babámat, mint pólyás babát állították ki, amire nagyon büszke voltam. Rég volt.

Várkonyi Tamásné (Kelecsényi Márta)

Csorna, 2009. október 10.

««« vissza Archívum